Rettenetesen nehéz időt szakítani az írásra, pedig sajnos bőven lenne téma, úgyhogy köztes megoldásként arra gondoltam, hogy megosztom azokat a dolgokat, amelyekhez a legjobban érZek, vagyis zenéket. A kotta szerint három-négy számot fogok összekapcsolni egy gondolat, egy hangulat, egy hangszer, egy meggyes pite vagy egy tarajos gőte mentén - apropó, azt a fotót még nem is mutattam, de ami késik...
Az első ilyen összeállítás gondolatát a fütyülés juttatta eszembe, mostanában igen sokat fütykörészek. Nem tudom miért, lehet hogy megnyugtat, vagy csak értelmesebbnek tűnik mint a beszéd, és értékesebbnek mint a csönd... Mindenesetre rendkívül őszinte tevékenység, ezért érdemes is mívelni. Mindig csodáltam azokat, akik tisztán képesek színpadon fütyülni, én még talán ebben is sejpítek, de nem baj, odabent tisztán hallom az angyali muzsikát, és kit érdekel, hogy mi van kint (általában egymagamban szoktam, hogy ne zavarjak másokat, de valahogy a teakészítéshez is nagyon passzol egy-két fütty… biztos ezzel próbálom rávenni, hogy válaszával jelezze, hogy elkészült a forró víz, nem mintha ezek a modern forralók tudnának ilyet, pedig milyen szép is lenne…
Nóta einz: PASO – A Tenkes kapitánya
Sok szót nem érdemes hozzátenni, egyszerűen olyan mint egy 4-5 kocka a nagytáblás millából, az embernek jó kedve lesz tőle. Rendkívül őszinte örömzene, az ember legszívesebben beállna a zenekarba egy chipses zacskót zörgetni, csak hogy részese lehessen a jónak. Engem emellett meg is őrjít, mert miután meghallgatom, egész n”ap előbuggyan belőlem, hogy „ a tenkes kapitánya”, amelyet azonnal követ az a mondta, hogy „bocs, tényleg abbahagyom!” . Szóval a Tenkes kapitánya!!! (bocs, tényleg…. áááá)
Nóta zwei: Ennio Morricone – Overture
Régi klasszikus… Nagyon tiszta hangzás, a semmiből mindig előkerül egy újabb hangszer, valódi varázslat. A nóta a férfiak „nemes” oldalát vetíti elém, annak ellenére, hogy ezek a zenék a filmbeli kötődésük miatt főként izzadt, whiskey és rettenetes dohányszagú embereket idéznek. De talán pont ezért, hogy még ezekben a züllött alakokban is ott vannak azok a belső törvények, amelyből nem engednek, és készek akár az életüket is adni érte. szép gondolat volt, bár nem sikerült pontosan megfogalmazni, hogy mit érzek, amikor hallgatom, de hallgassátok meg, és hátha úgy megértitek majd. We can fight!
Nóta drei: Alexander - Truth
Habár apám még valamikor kiskoromban megtanította, hogy nem feltétlenül érdemes a jó dolgokat a végére hagyni (amikor végre végeztem a kenyérbéllel, hogy aztán az isteni héjával tunkolhassak a töltött paprikában, egy másodperc alatt felfalta az én kis héjacskámat :(( :) ), most mégis ezt teszem. Az alábbi szám az elmúlt évek egyik legnagyobb hatású dala volt számomra. Nagyon érdekes időpontban és állapotomban „talált rám”, és megragadott, feldobott, végignézte, ahogy lezuhanok, felsegített, megpacskolta a vállamat, aztán kihúzta a lábamat, röhögött rajtam egyet, majd ejtett egy-két könnycseppet is… A „jézusos klipp” volt akinek már sok volt, én még sosem láttam végig, csak képeket belőle, mert mindig a zenére-szövegre koncentráltam, de az biztos, hogy nekem „vallásos élményt” okozott, pedig, aki ismer az tudja, hogy ezt nagyon nehéz nálam elérni. Szóval nagyon emberi. My darkness is shining...
Mindenkinek köszönöm, aki kereste, és meg is találta a fütyülőmet! Remélem örömötöket leltétek benne! ;)
